Lassan érkeznek a 2016-os modellek, ilyenkor szokás örömködni, illetve szörnyülködni vérmérséklettől függően. Mai cikkemben összeszedtem a -szerintem- legszebb és legcsúnyább Forma-1-es kreálmányokat, új ötleteket szívesen fogadok.
5. Spirit 101 (1984)
A kiscsapat nem hagyott túl nagy nyomot maga után a királykategóriában, talán a legnagyobb hír velük kapcsolatban, hogy a Honda velük tért vissza turbómotorjaival, majd gyorsan át is pártolt a Williamshez. Mint látjuk, a 101-es leginkább egy összegyűrt szárnyasbetéthez hasonlít, ráadásul a szponzorok sem ölték egymást miatta. A mikiegeres Topolino egy olasz Disney-s kapcsolatot fémjelez, melyet a tesztpilóta Fulvio Ballabio hozott, aki viszont sose jutott be a Forma-1-be. A fotó külön desszertízét a pilóta adja, nem más teszteli ezt a fantáziátlan gépet, mint a kétszeres bajnok Emerson Fittipaldi.
(Forrás: pinterest.com)
4. ATS HS1 (1978)
A németek ebben az évben szálltak be a cirkuszba és elsőre ezt a Donald kacsa-autót sikerült összehozniuk.Pedig Robin Herd tervező még a McLarennél is megfordult. A puritán autó talán még a pilóták között sem volt népszerű, bár ironikus módon ebben a szezonban a két gépet összesen nyolcan vezették.
(Forrás: espnf1.com)
3. Tyrrell 025 (1997)
Az egykor sokkal szebb napokat látott team 1997-re lesüllyedt a mezőny aljára. A makacs Ken Tyrrell nagyfőnök már rég az eladáson gondolkodott, de mivel megalkották a cserebogár és lecsupaszított utasszállító repülő szerelemgyerekét, viszont gyorsak nem lettek tőle, nem kapkodtak a csapatért. Mentégükre legyen szólva, a '96-7-es autók egyike sem nézett ki jól.
(Forrás: formula.hu)
2. Ensign N179 (1979)
A burntwoodiak egy híján 100 futamot teljesítettek az F1-ben. Az 1979-es autót valószínűleg magaslaton készíthették egy ikeás konyhalétrán, ami egy hosszabb áramszünet után ottmaradt elöl, de mivel a tesztidőszak már a nyakukon volt, inkább nem vesződtek vele. Komolyra fordítva a szót, ez a megoldás nagyon is szigorú célt szolgált: a leszorítóerőt kívánták vele növelni. Az eredmény: 11 próbálkozásból mindössze három sikerrel túlélt kvalifikáció.
(Forrás: espnf1.com)
1. March 711 (1971)
Robin Herd megint. Herd úrnak sikerült megalkotnia minden idők legfurcsább (ez alaphangon a legjobb szó rá) versenyautóját. Ha röviden le kéne írni, úgy néz ki, mintha egy mély fürdőkádra hegesztettek volna egy vasalódeszkát. Nagy különbség viszont az eddigi kreálmányok és a March között, hogy ameddig a többiek nem értek el gyakorlatilag semmilyen eredményt, ezzel az autóval Ronnie Peterson második lett a bajnokságban! Ilyenkor pedig nem számít, jóval maga mögé utasítva azt a McLaren M14A-t, amely pedig az egyik legszebb alkotás mind közül.
(Forrás: grandprixhistory.org)
És most, hogy kifolyt a szemünk, következzen egy kis fájdalomcsillapítás; a legszebb autók listája:
5. Lotus 80 (1979)
A Lotus 79-es nem csak világverő volt, hanem a JPS és Colin Chapman miatt nagy közönségkedvenc is. Az ezt követő 80-as véleményem szerint még elődjénél is szebbre sikeredett. Az Essex még nem merte bevállalni a későbbi ezüstös-kékes sávos dizájnt (az is aztán tetszetős!), inkább maradtak a klasszik lotusos olajzöldnél, a JPS-t pedig a Martini Racing váltotta erre az egy évre. Talán szebb lett mint a 79-es, de nagy sikert nem ért el. Összesen három verseny és egy harmadik helyezés jutott neki, majd Chapman visszahozta az átalakított elődöt. A címvédés ekkor már messze járt...
(Forrás: f1technical.net)
4. Brawn BGP001 (2009)
Az autó, amely az F1 punkja volt. A semmiből jött, először még megmosolyogták a szponzorhiánya (és az előd Honda csapnivaló évei) miatt, de mindent vitt. Loic Bigois, aki addig a Ligier-vel és a Prosttal dolgozott, de a Williamsnél is megfordult, nagyot alkotott. Ugyan már hét éve szerepelt, mégsincs azóta sem olyan királykategóriás gép, amit ennyire szépnek gondolnék. A dupla diffúzort most hagyjuk, nem attól volt szép, az csak egy téma volt, amibe a savanyúszájú riválisok kapaszkodhattak. Azt hiszem, erre az alkotásra mondják, hogy "pure beauty".
(Forrás: f1fanatic.co.uk)
3. Ferrari 641 (1990)
Az olasz dolgokat szokás női nevekkel illetni (Juventus). Az 1990-es Ferrari 641-es olyasmi lehet, mint Monica Bellucci. Kortalan szépség, igazi femme fatale. Pedig már nem is a nagynevű Barnard mester alkotta, hanem az ex-McLarenes Steve Nichols és Enrique Scalabroni. Utóbbi aztán gyakorlatilag évente más csapathoz tette át székhelyét. A nagyágyúba nagyágyúk valók: Alain Prost és Nigel Mansell összesen hat győzelmet gyűjtött a bella donnával és a második helyet szerezték meg Sennáék mögött. Máig nem értem, hogy sikerülhetett az ezt követő 642-es olyanra, amilyenre.
(Forrás: only-carz.com)
2. Jordan 191 (1991)
Sokak abszolút favoritja a néhai szimpatikus ír csapat debütáló modellje, majdnem az enyém is. Gary Anderson alkotása tényleg egy mestermunka, még az előző Ferrarinál is sokkal könnyedebb, légiesebb hatást kelt. 1991 a változatos első szárnyak éve, a Jordan ebben is abszolút etalon. A debütév elég nagyot szólt, ahhoz képest, hogy túl sok pénzük nem volt (gyakorlatilag sosem), az erős ötödik helyen végeztek a bajnokságban. Az ezen az autón látott teljes ír-zöld szín sosem tért vissza, pedig Anderson mester neve gyakorlatilag egyet jelentett a Jordannel.
(Forrás: singletrackworld.com)
1. Eagle MK1 (1967)
Ami egy paraszthajszállal a Jordan előtt végzett, az Eagle MK1-es. Az amerikai alakulat Dan Gurney köré épült, aki a Brabham és a McLaren saját gyártású autóit megirigyelve összehozottegy gárdát, hogy megalkossa ezt a minden tekintetben impresszív autót. A Lotusnál edződött Len Terry tervezte az MK1-est, az ő keze nyoma látható a Lotus 38-ason (szintén nem akármi!). Ránézésre gyakorlatilag semmi belekötnivaló nincs az autón, se a színben, se a formában, sehol. A csapat túlzottan nagy sikert nem ért el, egyetlen futamot nyert vele Gurney, ráadásul 1969-ben, amikor már elavultnak számított, még az is előfordult vele, az F1 történetében először és utoljára, hogy kizárták egy versenyből, mert túl lassú volt (Al Pease). Mindegy, gyönyörű és kész!
(Forrás: neogaf.com)
Bónusz: Lotus 78 (1977)
És hogy csak azért se legyen John Player Special dizájn, itt a Lotus 78-as a Japán Nagydíjon, a helyi Imperial dohánycég veszélyesen zseniális vérvörös fényezésével. A fotón látszik, hogy csak Gunnar Nilsson használta ezt a verziót, a másik Lotus a klasszikus JPS-ben futott. Maradhatott volna a következő évekre is.
(Forrás: jpslotus.org)