Bernie Ecclestone a múlt hét végén azt nyilatkozta, hogy Európa rég nem halad semerre, és az Egyesült Államok pedig elszigetelt és megalomániás. Ami azt illeti, a Forma-1 hosszú ideje próbálkozik becsülettel, hogy betörjön az Államokba és bár minden alkalommal elmondják, hogy ez lesz az igazi, állandóan új helyszínre költöznek és Mr E. egyiket sem szereti. Tekintsük át a királykategória amerikai randevúit, volt egy pár:

A sportág első évtizedében az Indianapolis 500 része volt az F1 naptárának, aztán volt egy futam a szintén legendás sebringi pályán 1959-ben, majd egy másik a kaliforniai Riverside Racewayen. 1961-ben az Egyesült Államok Nagydíját hosszú távra Watkins Glenbe költöztették. A népszerű pálya egészen 1975-ig egyeduralkodó volt, ám ebben a szezonban tragédiák árnyékolták be a Forma-1-et. Spanyolországban nézők haltak meg, Ausztriában egy pályabíró és Kedves Kapitány, azaz Mark Donohue veszítette életét, a legendás Graham Hill és a feltörekvő Tony Brise repülőgépbalesetben hunyt el, a kanadai fordulót pedig meg sem rendezték.

Watkins Glen sajnos már előtte sem volt annyira fényes, mint a kezdetekben. Akadtak ugyan rajta izgalmas futamok, de a '75 előtti két év is feketévé vált: 1973-ban a sportág egyik legnépszerűbb alakja, a tehetséges Cevert szevedett tragikus balesetet, egy évre rá pedig a fiatal osztrák, Helmut Koinigg. A versenyzők panaszkodtak, hogy a pálya állapota évről évre rosszabb és veszélyesebb, ráadásul mindig tökrészeg amerikaiak nézik a futamokat és lövésük sincs róla, hogy mit látnak. 

Forrás: gettyimages.co.uk

Előbbiek hatására 1976-ban tető alá hoztak egy másik helyszínt az Államok túlpartján, nyugaton is, Long Beach utcáin. A nyitóverseny hatalmas sikert aratott, a helyi sajtó szerint Long Beach volt az amerikaiak válasza Monacóra. Sajnos súlyos baleset itt is akadt: a népszerű Clay Regazzoni féke nagy sebességnél eltörött, Rega nekiment egy már álló Brabhamnek, a még mindig tempós becsapódásnál a gyakorlatilag kiszakadó Ensign-Ford motor bénulással járó gerincsérülést okozott a svájci veteránnak. A népszerűség ennek ellenére nem csökkent (emlékezzünk csak Watson és Lauda kettős győzelmére a 22-23. helyekről rajtolva!), de az árak úgy megszaladtak, hogy a rendezés jogát 1983 után átadták a Cart sorozatnak, ezzel pedig ismét egy USA-Nagydíj maradt.

Forrás: reddit.com

Forrás: pinterest.com

Keleten a helyzet nem volt ilyen nyugodt. Glen tartozásokat halmozott fel, az 1980-as futamot majdnem lefújták, végül csak egy későbbi időpontban rendezték meg. Ez lett végül az utolsó verseny itt, de ez legalább izgalmas volt Alan Jones ellentmondást nem tűrő felzárkózásával. 1981-ben a FISA azt hitte, hogy ha a részeges keletiek helyett a kaszinókat látogató gazdagokhoz viszik a Forma-1-et, a helyzet rendeződik. Ebből a Las Vegasban tartott két nagydíjból végül hatalmas blama lett, a Caesars Palace hotel parkolójában (!) kialakított széles, kanyargós pálya úgy kikezdte a pilóták nyakát, hogy nem lett népszerű, ráadásul a kevés néző hatalmas ráfizetést hozott a szállodának. 1984-ben Dallasba költözött a széria, itt csak egy versenyt sikerült megszervezni, mert az egész ötlet eleve halva született volt azzal, hogy júliusban tartották, a nagy melegben az aszfalt feltöredezett, ezt a személyzet fél órával a start előtt (!) pótolta. A FISA a következő évben úgy döntött, hogy inkább Ausztráliában próbál szerencsét, az idő őket igazolta. 

Forrás: f1fanatic.co.uk

Volt azért állandó amerikai helyszín a nyolcvanas években. 1982-ben Detroit fogadta az F1-et és ha eddig figyeltünk, kiderülhet, hogy ebben az évben nem kevesebb, mint három(!) állomás volt az Államokban. 1985-ben már csak a detroiti maradt. Sokak szerint ez volt a nyolcvanas évek messze legmegterhelőbb pályája, Alain Prost például legendásan utálta. Folyamatos koncentárciót igényelt az állandó szűkös kanyargás a betonfalak között. Miután minden évben a mezőny nagy része kihullott a versenyeken, az időjárás szinte mindig kellemetlenül meleg volt és a FISA kitalálta, hogy nem szabályszerű a boxutca, 1988 végén ezt a helyszínt is dobták, a pilóták és a csapatok nagy megelégedésére.

Forrás: richardsf1.com

1989-ben Phoenix következett. A FISA nem tanult a dallasi blamázsból, az arizonai sivatagban lévő utcai pályát választotta. Phoenixet már nem csak Prost nem szerette, egyáltalán senkinek nem tetszett. Nagy volt a hőség, a kapkodva összetákolt pályán összesen hat célbaérkező volt. Ekkor úgy döntöttek, hogy júniusról márciusra teszik a futamot, 90-91-ben itt tartották a szezonnyitókat. Ez sem jött be, ennél rosszabb nyitóversenyt nehezen találhattak volna, kínosan kevés néző jött el. A hajdani Minardi csapatnak azonban itt volt pályafutása egyik legnagyobb hétvégéje, 1990-ben Pierluigi Martini a zseniális második helyre kvalifikált Berger mellé. Egy év múlva betelt a pohár, a legenda szerint a phoenixi Chandler struccfesztivál (!) több nézőt vonzott, mint az autósport királykategóriája...

Forrás: forzaminardi.com

Egészen 2000-ig nem jött meg a kedv a visszatéréshez, ekkor azonban visszatért Indianapolis, a látogatók száma pedig rekordokat döntögetett. 2004-ig ősszel tartották a versenyeket, aztán áttették megint nyárra. 9/11-et még túlélte az Indy pálya, de a 2005-ös Michelin-bojkottot már nem. A nézők becsapva érezték magukat, a helyiek még mindig nem fogadták be annyira az F1-et, mint a hazai versenyszériákat, a hat autó teljesen értelmetlen körözgetése pedig kicsapta a biztosítékokat. Egyáltalán nem volt biztos, hogy 2006-ban megrendezik a futamot, de végül a 2007-es lett az utolsó esemény itt, a továbbra is ellenálló ameriakaiak miatt a verseny egyszerűen képtelen volt főszponzort találni, enélkül pedig lehetetlen volt kifizetni Bernie Ecclestone felsrófolt jogdíjait. 

Forrás: bbc.co.uk

Miután a nagyfőnök kijelentette, hogy soha többet nem térnek vissza Indybe, New Yorkkal kezdett el tárgyalni, végül 2010-ben mégis a texasi Austinra esett a választása. A Hermann Tilke által tervezett több pálya jellegzetességeit magába foglaló ring egyelőre tartja magát, a közönség kitartó, mindenki mosolyog. 2013-ban ismét felmerült, hogy egyszerre kettő helyszín legyen az Államokban, Ecclestone nem tett le teljesen New York környékéről, a köztudottan utcai pályamániás Bernie New Jerseyt szeretné azóta is, de '13-ban és '14-ben is ki kellett húznia a naptárból amiatt, hogy a szervezők képtelenek tartani magukat a szerződésben leírtakhoz. Mindenesetre a Jersey futam már a 2016-os naptárba sem került be. 

Látható tehát, hogy akárhány helyszínre keveredett eddig a Forma-1 az Államokban, sehol sem tudott megmaradni. Valószínűleg soha nem sikerül kiütni a még mindig töretlenül népszerű Nascart és IndyCart, de ha elkerülik a szervezési hülyeségeket, amiket eddig egyszer sem sikerült, talán Austinban összejön egy olyan bázis, ami fenntart egy elegendő mértékű érdeklődést a sportág iránt. Azért az is látszik, hogy mindig is sokkal nehezebb volt nézőket toborozni a Forma-1-re, mint egy Nascar versenyre, hiszen ameddig utóbbit egészen nyugodtan meg lehet tartani hőségben is, makonyarészeg közönségnek is, erre pedig a helyi erők sose voltak teljesen felkészülve.

Zárásként a legelején említett Ecclestone-interjúban megkérdezték Bernie-t, hogy szerinte milyen lesz az F1 nélküle. Azt válaszolta, lehet, hogy még egy nála is felkészültebb ember kezébe kerül a széria, aki demokratikusabbá varázsolja. Tény, hogy nem mindenki kedveli Ecclestone-t, de véleményem szerint jelenleg nincs ember, aki nála alkalmasabb lenne a kormányosi posztra, a demokratizálódásról pedig csak ennyit, hogy jelenleg pont ezt éljük és egyből veszélybe került pár csapat indulása.

Forrás: f1racinggrid.co.uk